Kéktúrázás Nagymarostól indulva a Dél-Börzsönyben.
Vannak ikonikus helyszínei kis hazánknak is, mint például a dunai panoráma a parlamenttel, vagy a Badacsony sziluettje. S ilyen, sokunk szívének kedves látvány a Prédikálószékről nyíló panoráma a Dunakanyarral is.
Eszem ágában sincs előadni a rejtett csodák ismerőjét. Mint minden átlagos kiránduló, jellemzően tipikus útvonalak és látnivalók közül választok, és nem egyszer igencsak földhöz ragadt dolgok határozzák meg a döntéseimet.
Például a helyszín közelsége és könnyű megközelíthetősége miatt a túrázásaim során elég sűrűn vetődtem el a Visegrádi-hegységbe. Láthattam eleget a Dunát a Prédikálószék mellett például Dobogókőről, Visegrádról is. A túlsó part, Nagymaros, Zebegény és környékük nem annyira ismerős a számomra, túrázni pedig végképp nem voltam még ott. Ismertem a másik oldalról, de nem tudtam, mit rejt.
Mivel a Kéktúra teljesítése arra sarkallja az embert, hogy új utakra tévedjen, ezúttal a hosszú kaland pont ezen a vidéken folytatódott. Nagymarostól indulva szerettünk volna egy szép kört tenni a kellemes, nyáriasan meleg időben.
Hétvége lévén kicsit keresgélni kellett amíg parkolóhelyet találtunk, aztán a szokásos pecsétvadászat következett, ezúttal a vasútállomáson találtunk rá. Végül elindulhattunk az erdő és a hegyek irányába, amikor pedig Marci, a turistaeb is szabadon nekilódulhatott a kalandozásnak, már csak meg kellett hódítanunk az emelkedőket.
Mert szintemelkedés azért itt is van: a túra elején jó kis kaptatók is vártak ránk a 482 méter magas Hegyes-tetőig. Nem különösebben technikás a terep, csak menni kell folyamatosan felfelé, amíg el nem érjük a Julianus-kilátót. Az 1939-ben épült, pár éve felújított, bástyára emlékeztető toronyba csigalépcső visz fel, az első szintjén ablakokból leshetünk ki, míg felülről nagyszerű panoráma tárul fel. A tekintettemmel kerestem azokat az ismerős részeket, ahol a Duna túlsó partján már túráztam. Ki tudja, ha nincs a Kéktúra kihívása, mikor jöttem volna el ide?
Itt valamiért nem lehet pecsételni, így aztán folytattuk a túrát a Törökmező Turistaházig. Igazán változatos tájakon róttuk a kilométereket, erdőben, tisztásokon, réteken vágtunk át a könnyen követhető útvonalon, nem is túl nehéz terepen.
A Törökmező Turistaház melletti kalandpark, játszótér és étterem elég sok embert vonzott- nem meglepő ez, hiszen ide autóval is el lehet jutni. Bevallom őszintén, kicsit bazári hangulatú volt az egész, nem éreztük azt, hogy itt kellene megpihennünk. Így aztán gyors bélyegzés után visszakanyarodtunk Nagymaros irányába.
Természetesen tudom, hogy a gyerekeknek jó az élmény, a felnőttek is tudnak enni, inni, lazítani, csak épp mi nem pont ezért húztunk túrabakancsot. Ha máskor, máshogy jövünk erre, biztos maradtunk volna tovább, mert a környezet igazán szép.
Magunk mögött hagyva a forgatagot, alig találkoztunk emberrel az erdőt átszelő ösvényen. Végül a város határába érve bukkant elő újból a Duna s a túlsó part panorámája, de igazán szép kilátást ezen a szakaszon már nem találtunk. A városban szeptemberhez képest kifejezetten kánikulai délután fogadott, jó volt megállni egy kútnál inni egyet.
Összességében 16 kilométert tettünk meg bő négy óra alatt. A Julianus-kilátó magában is megér egy rövid kirándulást, és mivel elég sok kirándulóval találkoztunk ott is, meg odafele tartva is, ezt sokan gondolhatják így. Érdemes tehát kalandozni "a túlsó parton is".
Nekünk pedig már csak 1151 kilométer van hátra...
OKT 17 / Nagymaros - Nógrád szakasz
