Séta Pilisszentkereszttől indulva, keresztül a hangulatos erdőkön.
Megvallom, nem mindig tudom egyszerűen leírni egy-egy túra általános jellegét. Ez nem is meglepő, hiszen az útvonalak többségén valami kilátós, szétnézős csúcs útba esik, aztán erdős tájak, patakok, megkapó tájak, vagy hosszú gyaloglások.
De a mostani túra jelentős része kicsit másabb hangulatú volt. Nyilván nem független ez attól, hogy novemberben, az őszies időben, a jelentős részben lombjukat vesztett fák között sétálva az embernek beugranak az ilyen helyeken játszódó, baljóslatú filmek.
Pilisszentkereszt előtt, a Dera szurdok melletti parkolóból indultunk. Egy felirat azt ajánlotta, a hidak hiánya miatt ne lenn menjünk, hanem a szirteket megmászva jussunk el a szurdok végpontjáig. Meglehetősen sok túrázót láttunk az út elején, és végig többen jöttek velünk szembe, azaz igen népszerűnek tűnt ez a környék. Marci, a turistaeb törte nekünk az utat a lassabban sétálók között, amíg meghódítottuk a sziklás részt.
Utána egy kis patak keresztezése után tértünk be az erdőbe. Szép volt, őszies, színes levelekkel a talajon, megritkult lomkoronával a fejünk felett, s egy kissé szűrt fényekkel a felhős ég miatt. Amikor épp nem láttunk senkit magunk mögött, valóban a Blair Witch Project (Ideglelés) pár képe jutott eszembe, de azért szó sem volt ijedtségről. Inkább csak a hangulat volt sajátos.
A Hosszúhegyről szerettünk volna jobban szétnézni, és valami fel is sejlett a körülöttünk levő tájból, de azért lehet itt szebb is a kilátás. Talán nem a leglátványosabb pontja ez a környéknek, máshol izgalmasabb a panoráma, de ha nem ilyen az idő, biztos tovább tart a megállónk.
Utána pedig vissza az erdőbe, szerencsére a csobánkai boszorkány továbbra sem került elő. Lassan ereszkedő úton értönk el a falu határáig, ahol szétnézve láthattuk az Oszoly-sziklát, ott alig pár nappal előtte jártunk, s láthattuk magunk alatt a falut belepő sűrű ködöt. A késő ősz sajátos időszaka az évnek, mert hűvösebb, sárra is gyakran lehet számítani, és a pár héttel korábbihoz képest nem olyan szépak az erdő színei is, hiszen a levelek jó része lehullott. Mégis érdemes ilyenkor is nekiindulni túrázni, ne csak akkor lássuk a tájat, amikor könnyen adja magát.
Pilisszentkereszt felé már a kék jelzést követve haladtunk tovább. Ugyan bélyegezni nem tudtunk, gondolatban feljegyeztem, hogy akkor ezt a szakaszt is bevéshetjük a naplóba. Először rétek mellett haladtunk, ahol a minden magaslatot meghódítani akaró kutya szeretett volna felkapaszkodni az összes útba eső magaslesre, aztán pedig megint erdei séta várt ránk.
Mindig azt hiszem, hogy na, ez már tényleg az utolsó elfogadható időjárású nap, aztán mindig jön egy következő, amikor fel lehet húzni a jó kis bakancsom. Mások is így gondolták, a sok sétáló mellett bringások, más kutyások is felbukkantak, hiszen jól megválasztott öltözékben érdemes kirándulni most is.
Ugyan korábban sötétedik, de a boszorkánnyal viccelődés végig nem fordult komolyba. Szép ez az erdő, könnyű volt az útvonal, nagyon megérte megtenni ezt a 13 kilométeres kört. A parkoló előtt még egy szép híd keresztezte az utat, hogy jusson a végére egy utolsó kis érdekesség. Kíváncsi lennék, vajon teljesen lombtalanul, esetleg behavazva milyen hangulatúnak látnám az erdőt? Talán akkor más filmet idézne fel bennem...
Az útvonal a Dera-szurdoktól Csobánkáig és vissza
OKT 15 / Rozália téglagyár - Dobogókő szakasz
