Gyönyörű erdő, pompás kilátás- szép túra egy őszi délelőttre.
Amikor a múltkor Leányfaluról indulva tettem egy kis kört, a séta közben megismert túratárs mesélt arról, hogy Pomáz közelében is vannak ám szép helyek. Mivel ez még közelebb van hozzám, otthon megnéztem, milyen útvonalak jöhetnek szóba. Elsőre látszott, a Kő-hegy lesz a hely, ahol érdemes kalandozni, s a térkép szerint útba esett a Rejtett kilátó is- ezt bizony nem lehetett kihagyni.
Pomáz szélén még egy parkolót is jelölt a térkép, ahonnan a Kő-hegyre vezető túra indulhat. Ez tényleg ideális, könnyen megközelíthető helyen van, és pár perc után már az erdős részen sétáltam. A zöld jelzést követve indultam el, de egy ponton nem tudtam, melyik utat válasszam a két, hasonló irányba vezető ösvény közül. A letöltött térkép alapján a baloldali lett a nyerő, ami egy igazán szép szurdokon át vezetett. Élmény volt a színes falevelek alatt sétálni, nézelődni, fotózni, aztán hamarosan egy rövid kapaszkodó várt rám- odafenn becsatlakozott az ösvény a másik útba. Szóval mindegy, melyiket választja az ember, de úgy vélem, szerencsésebb felfelé kapaszkodni, mint lefelé jönni a kissé meredek, esős időben csúszós szakaszon.
Egy forrás előtt színesre festett hidacska vezetett át egy patakon, és onnan kezdődött a hegyre emelkedő szakasz. Kisgyerekes családokkal is találkoztam, szóval nem kell komoly hegymászásra számítani. Inkább csak a túrázás közben megszokott óvatosságot kell kihangsúlyozni: jó cipő, megfontolt lépések, semmi rohanás, mert vannak rendesen kődarabok az ösvényen, ahol kibicsaklik a boka.
Leányfalutól a Kő-hegy csúcsa kényelmes tempóban is megjárható egy óra alatt. Bár már távolabbról feltűnik a Petőfi pihenő, ami az itt elhelyezett tábla szerint a "lánglelkű költő" egy megállójának emlékét idézi, pár méterrel ez előtt és ez után is vezet egy kis ösvény a sziklafal széléra, ahonnan szét lehet nézni.
Alattunk pedig ott van Pomáz, s távolabb a pesti oldal. Még a picit párás időben is remek volt a panoráma, kifejezetten az a fajta, amibe jó belefedkezni pár perc erejéig. Kicsivel más irányba lehet látni a Petőfi-pihenőből illetve a Rejtett kilátóból, utóbbiból északi irányba nézelődhetünk. Az egész túrán a legnagyobb elővigyázatosságra a Petőfi-pihenőben volt szükség- no nem a magasság, vagy a rémisztők sziklák okán, hanem mert a fém korlátot megszállták a poloskák, szóval érdemes volt megnézni, hol kapaszkodik az ember.
A kilátóktól pár percre volt a menedékház, s a térkép szerint meg lehetett kerülni a Kőhegyi-tavat is. Ugyan a térkép is jelzi, hogy időszakos, de kétségtelen, hogy ha nem mondják, itt tónak kellene lennie, magamtól sose jöttem volna rá. Bizonyára van olyan alkalom, amikor jobban megéri beiktatni ide egy kitérőt, de ez most nem az a nap volt. Sebaj, igazán nem volt messze a kilátóktól.
Lefelé ugyanazon az úton jöttem a kis hídig, ez volt az a szakasz, ahol vigyázva kellett lépni a köveken, a néhol avartól csúszós ösvényen. Majd a faluba nem a szurdokon keresztül mentem vissza, hanem a másik, lankásan lejtő párhuzamos úton, ami ugyanúgy élményszámba menően szép erdőn vezetett keresztül. Az egész túra alig hat kilométer volt, kényelmes tempóban egy délelőtt megjárható, és a környék egyik legszebb útvonala. Biztosan vissza fogok még jönni ide!
Az útvonal Pomáztól a Kőhegyig
