Ugyanaz a név, ugyanúgy kilátó van rajta, mégis másik hegy.
A múltkor írtam arról, hogy némi zavart okozott számomra eligazodni a Nagy-Kopasz hegyek között. Végül először az északra esőt kerestem fel Piliscsaba mellett, de nyilván eldöntöttem, hamarosan a másikra is sort kerítek.
A Budajenő és Nagykovácsi közé eső Nagy-Kopasz a Budai-hegység legmagasabb pontja, 559 méter magas. Szép körtúrát lehet ide tervezni, mi a Hidegvölgyi Parkolóból indultunk neki az emelkedőnek.
Az első izgalmasabb megállónk a Tarnai pihenőnél volt. Tényleg nagyszerű panoráma tárul itt a kiránduló elé, és kifejezetten hangulatos a kilátó pontig vezető enyhén kanyargó ösvény. Nem mi voltunk az egyetlenek, akik megálltunk egy kicsit itt időzni.
Nincs igazán messze a Nagy-Kopasz, ahol a névrokonához hasonlóan áll egy viszonylag nem régen épített kilátó. A Csergezán Pálról elnevezett építmény a karakteresebb épületek közé tartozik, leginkább vitorlára hasonlít. Kereken száz lépcsőfokot kell legyűrni amíg az ember eljut a legfelső szintre, de megéri az erőfeszítést.
Odafent kényelmesen leültünk uzsonnázni, és nézegettük a kilátást. Szerencsére más túrázókkal is találkoztunk, és egyikük felhívta a figyelmünket rá, hogy a közelben látható hegy a Pilis-tető, ahova szintén nagyszerű kirándulást tenni. (Spoiler: hamarosan erre is sort kerítettünk.)
A túra további része könnyű, lassan ereszkedő volt, csak éppen voltak hosszú, nem túl érdekes szakaszai, ahol csak kutyagoltunk a földúton. Ám mivel jó volt az idő, nem volt rossz program ez sem- inkább csak azért tűnt fel, mert túl gyorsan estünk át a túra látványosabb szakaszán. Legközelebb talán inkább fordítva indulnék neki, mert a szintemelkedés nem túl nagy, úgy is könnyen teljesíthető az út.
A Budapesthez közeli kilátókra "vadászó" turisták számára pedig kifejezetten kötelező a Csergezán, de semmiképpen ne hagyják ki a Tarnai pihenőt se az útból.
