Könnyú túra néhány érdekességgel, Budapesttől egy ugrásnyira.
Amikor böngészgeti az ember, hova tervezze a következő gyalogtúrát, sok szempontot mérlegel. Nyilván mindenkinek más a fontos, de ha néhány dolgot említenem kellene, akkor számít az, éppen mennyire komoly kihívást vállalok, kérdés, mennyire könnyen elérhető a kiindulópont, számítanak a látványosságok is.
No meg az, hogy újdonságot jelent-e a túra vagy sem. A Kevélyek főleg azért kerültek a képbe, mert ott még nem voltunk- meglehet, nem nagy érv, de igenis számít. Pilisborosjenőről indultunk neki, onnan kapaszkodtunk fel az Ezüst-Kevélyre, majd a Nagy-Kevélyre.
Most lehetne érzékletes leírást adni az útközben átélt különleges élményekről, de bevallom, az út első szakasza, az erdei séta kellemes volt ugyan, de ilyesmit azért még találhatunk itt-ott a Pilisben. A Nagy-Kevély 534 méter magas csúcsára "felkapaszkodni" nem éppen nagy kihívás, talán csak a nagy köveken való botladozás miatt kell ezen az úton vigyázni.
A legmagasabb ponton talán már az volt a szokatlan, hogy nem várt minket kilátó. Mostanában minden érdekesebb helyre kerül egy, de a Nagy-Kevély tetejéről így is szép panoráma nyílik. Pár percig megálltunk, nézelődtünk, aztán elindultunk tovább a Kevély-nyereg felé. Onnan felmenni a Kis-Kevélyre, ami 461 méter magas, inkább egy könnyű séta.
És itt jöhet egy személyes kitérő. Ez a kirándulás még a nyáron volt, s visszafelé a Kevély-Nyeregnél megláttuk a bélyegzőhelyet. Én tudtam, hogy ez a Kék-túra bélyegzőpontja, túratársam nem. Ekkor meséltem arról, mi is ez, én hogyan hallottam róla, meséltem a régi tévéműsorról, sokmindenről. Ekkor született az elhatározás, hogy pecséteket is gyűjtünk, ha lehet- azaz már akkor tudtam, egyszer a Kevély-nyeregre még vissza kell mennünk.
Lefelé a falu irányába az "Egri vár" esett utunkba. A mai fiatalok, akik talán már nem nagyon látták a klasszikus történelmi filmet, az Egri csillagokat, annak először a filmről kell mesélni, aztán pedig arról, hogy az egykori díszletvár itt épült fel, s ezt ejthetjük útba.
A falu határában még a jellegzetes formájú Teve-sziklánál lehet megállni fotózkodni, szusszanni, de mi inkább határozott léptekkel mentünk tovább a túra végpontjáig. Azt nem mondhatnám, hogy a Kevélyek megmászása lenne számomra a túrázás csúcspontja, de néha nem a legkeményebb terep és a legmeredekebb kapaszkodó vonz, hanem csak sétálni akarunk egy jó egy szép tájon. Erre pedig kiváló helyszín ez is.
