Ez a Holló-kő és Salgóvár nem az, amire elsőre gondolnánk.
Eddig túrázásaimat tekintve a Börzsöny mindenképpen azok a térségek közé tartozik, amik a szépségük miatt emlékezetesek. Persze nálam nem olyan borzasztóan hosszú a lista ahol jártam, ám azért azt meg tudom, ítélni.
A Börzsönyön átmegy a Kéktúra is, ám vannak helyek, amiket elkerül a híres útvonal, mégis érdemesek lehetnek a figyelmünkre. A Holló-kö nem egyezik meg Hollókővel, és a Salgóvár sem a Salgó vára, de azért ez a két, egymáshoz közel eső csúcs nem okoz csalódást. Kemence és Perőcsény irányából is fel lehet ide jutni, nekünk a szép szeptemberi időben az utóbbi volt a kiindulópontunk.
Ha már útvonalak kerültek szóba, tehetek egy kitérőt abban a témában, ki mennyit vállaljon. Tudom, "csak" sétálunk, azt a többségnek bírni kell. Nem mászunk, csak caplatunk felfele, nem olyan kemény az. A Börzsöny sem a Himalája, ugyebár.
És mégis: válasszunk ésszel. Az utóbbi időszak sok rendszeres sportjának, túráinak köszönhetően nekem egy átlagos kirándulás nem probléma. De ha olyanokhoz csatlakozok, akik ritkábban, hosszabb kihagyás után jönnek, én mindig óvatosságra intem őket. Már csak azért is, mert nem kell a túrának hosszúnak, komoly kihívást jelentőnek lennie ahhoz, hogy szép helyekre eljussunk.
A Perőcsényből induló túra is pont ilyen. 13 kilométert mentünk, bő hatszáz métert kellett mennünk felfele. Volt olyan pont, amikor a lassú tempót megunva, pörgősebben haladva másztunk felfelé általános iskolás túratársammal, aztán ahogy mindig újból be kellett várni a túratársakat. Nem volt nagy túra, időben indultunk, mégis elhúzódott. Jó döntés volt nem túlvállalni magunkat, mert a végefelé volt pont, amikor akadt némi nyavalygás. Ez persze nem gond, hiszen végülis mindannyian végigcsináltuk, élveztük a jó részét, és mindannyiunknak jutott tanulság.
Visszatérve a túrára, mit is láttunk? Az elején folyamatos tempóban emelkedő útvonalat követve jutottunk el a hegygerincre. Útközben a nagy gombákra figyeltünk fel először, majd amikor kijutottunk az erdőből és körbe tudtunk pillantani, remek látvány tárult elénk. A Jancsi-hegy volt az első magaslat, majd mentünk végig a gerincen. Igazán szép helyeken haladtunk tovább felfelé, az egyik részen például mohákkal benőtt sziklák, máshol furcsa formájú kövek mellett nézelődtünk.
A 685 méter magas Holló-kőről ismét szét tudtunk pillantani. A Börzsöny túlsó oldalának magas csúcsai lenyűgözőek, tiszta időben jól látható a Csóványos tetején épült kilátó. Nincs mese, amikor ezt a kilátást először láttam, tudtam, előbb vagy utóbb majd azt és a Nagy-hideg-hegyet is meg kell hódítanom- szerencsére pecsételős túra keretén belül!
Mivel én már tudtam, mi vár ránk, biztattam a többieket, még nincs vége a szép helyeknek. A legmagasabbra a Salgóvárnál jutottunk, ami 715 méter magasan épült. Ez volt talán a legmeredekebb része az útvonalnak, észnél kellett lenni fel- és lemenetelnél egyaránt. Bár az is kétségtelen, várnak már nem nagyon látszik, ami ott van, de mit számít az? Ismét az izgalmas kilátás volt a döntő. Jó volt szusszanni kicsit, mielőtt elindultunk lefelé.
A körtúra utolsó része a faluba nem volt annyira magával ragadó. Mentünk lefelé becsülettel, volt idő kicsit átgondolni az élményeket. A másik irányból, Kemencéből indulva végig lehet menni azon a csodaszép völgyön, ahol a most éppen használhatatlan erdei vasúti sínek vannak, és amiatt az az útvonal emlékezetesebb volt a számomra. Ám a gerinc a kilátásokkal ugyanaz, tehát mindenképpen kellemes túrát tehet aki ide készül. Valószínűleg Kemence felől népszerűbb ide eljutni, mert Perőcsény irányába kevés emberrel találkoztunk, a gerincen viszont sorban jöttek az emberek, köztük egy nagy csapat kutyás, akiket vagy két tucat vidám eb kísért.
Szóval bátran ajánlom mindenkinek a Holló-kő és Salgóvár érintésével a túrázást, és majd meglátjátok, ez a két hely nem "szegény rokon". És a túra végén még egy jó kis megálló belefért, ahogy Budapest fele mentünk: Zebegénynél szinte tengerpartokat idézett a Duna partja. Nem sok ilyen hétvége lesz már idén, attól tartok.
